Fehér sziklák a Velika Kapela-hegységben

Gorski kotar, Horvátország

A Fehér sziklák (Bijele i Samarske stijene) a Velika Kapela-hegység külföldi turisták által kevéssé ismert látványossága. Mi is szinte véletlenül akadtunk rá, amikor a Klek környéki őszi hétvége programjához kerestünk helyszínt. A horvát A1-es autópályához közeli Ogulin nagyszerű kiindulópontja a Velika Kapelába tervezett túráknak. Az egykoron Frangepánok kezében lévő kisváros egyik látványossága a közeli Klek csúcsa, a másik pedig a bájos vár alatti Đulin szakadék, melyben eltűnik a komplett Dobra folyó. További látnivalót jelent a város híres szülöttének, Ivana Brlić-Mažuranićnak emléket állító tanösvény, mely a Klek oldalába is felkúszik.

A Klek a hegység nyugati felének meghatározó magaslata. A Fehér sziklákat viszont a hegység középső tömbjében kell keresni. Az Ogulinból induló kacskaringós út délről kerüli meg a Kleket és húsz kilométer múlva érhető el Jasenak falucska, ahonnan a híres horvát síterep, Bjelolasica is elérhető. Mi azonban egy picit tovább autóztunk és a falu után néhány száz méterre álltunk meg, egy jobb oldali lehajtónál (650 m). Körben sűrű erdő volt, a völgyből a környező hegyek, így a Fehér sziklák sem látszottak.

Felfelé a Fehér sziklákhoz

Nem voltunk elég bátrak és a köves útra nem hajtottunk fel, pedig nagyjából 3.5 kilométert nyugodtan lehetett volna felfelé autózni az erdei úton egy kisebb parkolóig. A horvát túrázók ezt tették. Mi inkább belevágtunk a mászásba, mely az első 500 méteren még a murvás úton haladt, aztán egy az első kanyart követően már a sűrűn benőtt erdőben. A Velika Kapela nagy része szinte érintetlen erdőség, az éves csapadékmennyiség itt a legnagyobb az országban, így nem meglepő, hogy a vegetáció nagyon dús.

A keskeny ösvény a murvás erdei útnál meredekebben futott, 1700 méter megtétele után már 850 méteres magasságban voltunk, pontosabban újra a kissé sáros, köves úton jártunk, ahol időnként feltűnt egy-egy autó is. A következő kilométeren az út kevésbé emelkedett, majd a 3. kilométer megtétele után elértünk addig a parkolóig, amíg nyugodtan fel lehet autózni (920 m).

kk_bijele stijene

A túra hossza: 14 km
Kiindulási pont:
Jasenak / 650 m
Legmagasabb pont: Bijele stijene / 1335 m
Szintemelkedés: 700 m
Nehéz és hosszú túra, meredek és technikás szakaszokkal egy mesebeli vidéken.
Forrás nincs!

Miroslav Hirtz menedékház a Fehér szikláknál

Miroslav Hirtz menedékház a Fehér szikláknál

A Begova staza-n a menedékházig

Az útról balra fordulva a mászás meredekebb része következett. Továbbra is köves erdészeti úton haladtunk a Begova staza-n (Bég-ösvény) felfelé, de ezt már csak terepjárók és traktorok használták – bár a horvátoknál ezt sosem lehet tudni, a legváratlanabb utakon is össze lehet futni a leghétköznapibb járművekkel, itt azonban senki sem volt rajtunk kívül.

A következő két kilométer egyenletes emelkedésű volt, az idő egyre szebb lett és a fák közül már ráláttunk a környező magaslatokra. Körben mindenütt sziklák és szürke törzsű bükkök voltak, amik néhány nappal, talán héttel korábban még színes levélkoronát viseltek. Mi erről sajnos lemaradtunk, a rozsdabarna, sárga és vörös levelek beborították a talajt. Ahogy haladtunk felfelé, a bükkök közé egyre több sötétzöld fenyő vegyült, de fogalmunk sem volt arról, hogy hogyan fognak kinézni a fehér sziklák.

Nagyjából négy és fél kilométert tettünk már meg, amikor egy nyereghez értünk (1070 m), ahol az erdészeti út elfogyott és egy jóval meredekebb ösvény indult a Fehér sziklák irányában. Ez már a fokozottan védett erdő területe volt. Tudtuk, hogy innen még 200 méternyi szintet kell leküzdenünk, mindezt alig egy kilométer alatt. A húsz százalék körüli meredekség egészen addig nem engedett, míg fel nem értünk egy peremre, ahol pár perc múlva egy menedékházat pillantottunk meg a vakító napsütésben. A Miroslav Hirtz-ről elnevezett menedékház 1286 méteren áll, de a közelben van még egy másik épület is.

Elől a fantasztikus sziklák, jobbra a Bjelolasica gerince

Elől a fantasztikus sziklák, jobbra a Bjelolasica gerince

Kilátás a Fehér sziklákról

A Fehér sziklák tulajdonképpen két sziklaformáció elnevezése. A Bijele i Samarske stijene két egymás melletti terület, a hegy gerincén. A kopár sziklákat a csapadék formálta és egy rendkívül nehezen járható labirintust hozott létre. A legmagasabb pontokra csak mászva, a kifeszített drótkötelekbe és a lábvasakba kapaszkodva lehet feljutni. A sziklaalakzatok magassága eléri az 50 métert.

Az 1335 méter magas Bijele stijene csúcsra már csak én merészkedtem fel. A néhány négyzetméteres szikláról körbe tekintve elképesztő kilátásban volt részem. Alattam körben fehér sziklák sorakoztak, kelet-északkelet felé feltűnt a Bjelolasica fehér gerince és a Klek. Délnyugati irányban a Velebit északi részéig sorakozó helyek tetejét nyaldosta a laposan tűző őszi napfény. Kivehető volt a Mali és Veliki Rajinac csúcsa a Velebitben. Északnyugatra pedig a Risnjak magasodott a horizont peremén.

A sziklaformációk közti repedések, szakadékok közti út nehezen járható. A gyerekek nagyon élvezték, de csak lassan haladtunk előre. Az ösvény teljesen kiszámíthatatlanul kanyargott, gyakran métereket kellett mászni felfelé a köveken, másutt alig lehetett átférni két szikla között.

Lefelé a vadonban

Lefelé a vadonban

Ereszkedés a vadonban

A 6. kilométernél találtuk meg a lefelé vezető másik utat, mely meredeken futott le az erődben, igazán vadregényes sziklák és barlangok között. Valódi európai őserdőben sétáltunk. Két kilométernyi ereszkedés után (1023 m) közel kerültünk a kövezett erdei úthoz, de térkép alapján jóval hosszabbnak tűnt, mint a turistaút, mely a párhuzamosan futó szűk völgyben futott. További másfél kilométer után elértük a Begova staza alján lévő parkolót, majd a murvás erdei úton, tehát kicsit hosszabb utat választva jutottunk el az autóhoz. Időközben a kora délutáni napsütésnek már nyoma sem volt. Borús szürkületben indultunk vissza Ogulinba.

A Fehér sziklák megmászása igazán nem volt könnyű. Több mint 600 méternyi szintemelkedést kellett leküzdenünk, de az igazi nehézség fent várt minket. A sziklák közti út nehezen és lassan járható. Hosszabb és komolyabb bejáráshoz korábbi indulás és hosszabb nappalok, vagy a sziklák közti menedékházak egyikében eltöltött éjszaka szükséges. Ezek a feltételek október legvégén nem voltak adottak, de azt a rövidke időt, amit fent töltöttünk, kicsit sem bántuk meg. Másrészről pedig ott volt a szinte érintetlen szépségű védett őserdő, melyhez fogható kevés helyen van Európa közepén.

bijele stijene map

Kapcsolódó honlapok: croatia.hr